Miért olyan nehéz elengedni valakit akkor is, amikor tudjuk, hogy nem kapjuk meg tőle azt, amire szükségünk lenne? A bizonytalan közelség, a várakozás és a remény sokáig benne tarthat egy kapcsolatban. De mi történik közben velünk?

Egy szakítás után nemcsak a másik embert veszítjük el, hanem a közös hétköznapokat, terveket és azt a jövőt is, amit együtt képzeltünk el. Hogyan lehet lassan elengedni, és közben újra visszatalálni önmagunkhoz?

Egy rövidebb üzenet, egy megváltozott hangnem vagy néhány óra válasz nélkül, és máris elindulnak a kérdések. Miért gondoljuk túl ennyire a kapcsolatainkat, és hogyan különíthetjük el a valódi jeleket a saját félelmeinktől?